Szinte nincs olyan ember, akit ne varázsolna el a természet, egy szokatlan táj, egy szokatlan virág, bokor vagy fa. A gyerekeink, -legyen bármely gyerekről szó-, mindig partnerek, ha felfedező körútra indulhatunk.
Ezt érezhetjük, amikor sétálunk egyet a feketefenyő erdőben (Pinus Nigra), és ha mindezt a tengerparton tehetjük, úgy érezzük magunkat, mintha mesebeli tájon lennénk.
A feketefenyő egy örökzöld fa amelynek tűi sötét színűek, és ha belépünk közéjük, olyan mintha sötét erdőben járnánk, és mégis ez az érdekes jelenség az, amely különlegesé teszi a szemünkben.
A Bibionei táj növényzete közé tartozik, az erikafélékkel (Erica Carnea) együtt, amelyek a táj jellképévé váltak, hisz mindkettő növény örökzöld.
Az erikafélék virága tölcsér vagy harang alakú, és gyönyörű rózsás színűek. Ha valaki úgy gondolja,hogy mindezt a napozóernyő alatt ülve nézheti, ki kell ábrándítsam!
A hely ahol járunk, egy madártani zóna is egyben, ahol a madarak fészkelési szokásaival, madárvonulással is találkozhatunk. Általában egy szűkebb réteg foglalkozik az Ornitológiával, és ők azok, akik általában egy természetvédelmi szervezet tagjai is (pl: a WWF).

Nem sok szerencsével járunk, amikor egy szürkegémet (Airone Cenerino) próbálok becserkészni, amit a férjem egy kézlegyintéssel elintéz:
-Ugyan már, mire oda érsz, már rég elszállt drágám!-
Hiába a nagy igyekezet, nem járok nagyobb szerencsével akkor sem, amikor egy kis kócsagot (Garzetta) veszek finoman üldözőbe, és a nagy kárókatona (Cormorano) pedig vígan kiröhög, amikor az erőlködésemet nézi, majd huss, és tova is szállt!Mindenkinek szívből ajánlom, hogy ide elsétáljon, hisz ez a természetvédelmi táj, a tenger mellett, kiválóan alkalmas az igazi kikapcsolódásra .
A Bibionei laguna fő eleme a víz, amely kusza, szabálytalan, agyagos-homokos csatornákban folyik a szürreális tájon, és ahol az évszázadok során, a föld,valamint a sós és édes víz együttélése létrehozta a lagúnát.
Az út végén, mint egy jutalomként, megpillantjuk a Bibionei Faro-t, a vílágítótornyot, és felfedezzük a Tagliamento folyót, amely a tengerbe ömlik, és a tenger mint egy jó barátot öleli át.
Gyerekekkel együtt is nagyon érdekes felfedezés, hisz ők azok, akik imádnak mindent kipróbálni, a kagyló szedést, a homokvár épitést, és akinek nincs kedve gyalogolni, akár kerékpáron is kipróbálhatja magát!
Mivel a táj természetvédelmi terület, kérek mindenkit, fokozottan ügyeljünk arra, hogy szemetet ne hagyjunk magunk után!
Sosem felejtem el az a házaspárt, akiket gyerekeikkel ide küldtem, az örömteli arcuk mindent elárult, amikor hazainduláskor megköszönték nekem.

Kívánok mindenkinek jó szórakozást!

Az íróról:

 

Véleményezd!